A pedagógusok és szülők körében végzett felmérés eredményei
AZ EDUA projekt keretében felmérést végeztünk Magyarországra menekült ukrán szülők és az ukrán óvodásokkal és tanulókkal foglalkozó pedagógusok között. A pedagógus kérdőívet 151, az ukrán nyelvű szülőit 20 fő (32 gyermekre vonatkozóan) töltötte ki. A kutatási zárójelentés tartalmazza az iskoláknak-óvodáknak küldött minikérdőívünk adatait is.
Utolsó aktualizálás: 2023.02.26.
Kutatásunk során az Ukrajnából Magyarországra érkező gyermekek és szüleik oktatási rendszerbe történő integrációját vizsgáltuk. Kutatásunk során csoportos interjú eszköze mellett, kérdőíves adatfelvételt alkalmaztunk a menekült szülők (20 szülő, 32 gyermek), illetve pedagógusok, szakemberek (151 válaszadó) körében. Az említett kérdőíves kutatások mellett egy-egy nagyon rövid intézményi adatfelvételt is végeztünk az óvodák és az iskolák körében. Utóbbi adatfelvétel során minden intézményhez eljuttattuk a kérdőívet, amelyre végül iskolák esetén 173, óvodák esetén 210 válasz érkezett.
Az alábbiakban röviden összefoglaljuk a kutatási eredményeket. A Simon Dávid által készített teljes kutatási összefoglaló itt olvasható:
Intézményi adatok
A befogadott gyermekek intézmények között megoszlása nem egyenletes. Az összes intézménytípusra jellemző, hogy a befogadó intézmények többségébe (>50%) 1-2 gyermek jár és 10% alatti azoknak az intézményeknek az aránya, ahol több mint 10 gyermeket fogadtak be, ugyanakkor, ha az összes iskolába járó menekült gyermeket figyelembe vesszük, akkor harmaduk (34%) 10 menekült gyermeknél többet befogadó iskolába, több, mint felük (53%) pedig több mint 5 gyermeket befogadó iskolába jár.
Felmérésünk szerint az intézmények 54-73%-ban fordulnak elő olyan gyermekek (és szülők), aki nem tudnak magyarul.
Az iskolák mintegy felében előfordult, hogy egy befogadott gyermeket koránál alacsonyabb osztályba soroltak, jellemzően a normál munkarend megtartása mellett. Ez a gyakorlat az általános iskoláknál jelentősebb mértékűnek tűnik (60%).
Ukrán anyanyelű szülők
A válaszadók döntő többségét (90%, 18 fő) gyermekein kívül más családtag nem követte Magyarországra, ez alapján arra következtethetünk, hogy a további családtagok (nagyszülő, szülő testvére, más rokonok) aránya alacsony lehet a gyermekekkel érkező menekültek körében, ami tovább nehezíti alkalmazkodásukat a megváltozott helyzethez. A válaszadók többsége (80%, 16 fő) a háború végéig Magyarországon tervez maradni.
Az ukrán menekült szülők szerint a gyermekeik számára összességében az a legfontosabb, hogy gyermekeik kortársak között legyenek. Ez a szempont kiemelkedő a 6-9 éves korcsoportban, de minden korcsoport esetén az első helyen áll.
A szülők számára a legfontosabb szempont összességében az volt, hogy gyermekük jól érezze magát. Összességében a következő fontos szempont az volt, hogy az iskola (intézmény) lehetőséget adjon a gyermek fokozatos beilleszkedésére.
A válaszadó ukrán szülők gyermekei közül az 1-5 éves korcsoportban 50%, a 6-9 éves korcsoportban 75%, a 10-16 éves korcsoportban 72% járt elismert magyar állami intézménybe (az utóbbi korcsoportban további 6% járt elismert magyar magán intézménybe). Az a gyermekek. akik a 6-16 éves korcsoportban nem jártak iskolába, általában az ukrán online oktatásban vettek részt. Egyetlen gyermek esetében fordult elő, hogy a gyermek azért nem járt iskolába, mert nem fogadták el.
Összességében a gyermekek 43%-a esetén találtak a szülők nyitott pedagógust, akivel mindent meg tudnak beszélni, míg a gyermekek 54%-a esetén nem találtak ilyen szakembert.
A nyelv komoly akadályt jelent mind a szülők, mind a gyermekek esetén. A gyermekek két-harmadánál (68%) nincs olyan tolmács vagy asszisztens, akivel anyanyelven lehetne beszélni. Ebben nincs jelentős eltérés a korcsoportok között. A kortársak közül a gyermekek fele talál olyan partnert, akivel az anyanyelvén tud beszélni. A magyar nyelv lépésről-lépésre történő játékos elsajátítására elsősorban az 1-5 éves korcsoportban látnak lehetőséget az a szülők (a négy gyermek közül három esetén). A 6-9 évesek esetén csak a gyermekek negyedénél (25%, 2 gyermek), a 10-16 évesek esetén közel felénél (44%, 7 gyermek) tudják ez elképzelni a válaszadók.
A tanárokat a szülők inkább segítőkésznek tartották (a 1-4 fokú skálán az átlagérték 3), és nem volt egyetlen szülő sem, aki szerint a tanárok egyáltalán ne lettek volna segítőkészek.
A gyermekek beilleszkedése vegyes képet mutat. A szülők szerint a kutatásban került gyermekek két-harmada (64%) találta meg a helyét a gyerekek között. Riasztóbb képet mutat az, hogy a gyermek mindössze két-ötöde (39%) esetén gondolják úgy a szülők, hogy a gyermek érti, hogy mi történik az órákon. Pozitívumként mondható el ugyanakkor, hogy a szülők kevés gyermek esetén érzékelik, hogy a teljesítménykényszer miatt nyomás nehezedne gyermekükre.
Pedagógusok
Az intézmények jelentős részének (76%) nem volt korábbi tapasztalata menekült gyermekekkel, a válaszadó intézmények közül leginkább az óvodák rendelkeztek ilyen tapasztalattal, míg legkevésbé az általános iskolák. Ahol volt korábbi intézményi tapasztalat, nagy arányban specifikus programokat is kidolgoztak.
A menekült gyermekek intézmények közötti megoszlása adataink alapján egyenlőtlen. Összességében jelentős arányban (45%) voltak azok az intézmények, amelyekben csak néhány (1-2) menekült gyermek volt, míg alacsony volt az aránya (13%) azoknak az intézményeknek az aránya, ahol jelentős számú (több, mint 10) menekült gyermek volt. Az általános iskolák ennél kevésbé szélsőséges megoszlást mutatnak, míg az óvodák esetén még ennél is szélsőségesebb eloszlást találtunk.
A válaszadók relatív többsége arról számolt be, hogy intézményük semmilyen segítséget nem kapott. Ez az arány különösen magas az óvodák esetén, ahol eléri a válaszadók két-harmadát (66%), míg a legkedvezőbb helyzetben az általános iskolák vannak (mindössze 31% szerint nem kaptak támogatást). A támogatások közül a legjellemzőbb a az anyagi támogatás volt, lényegében minden más támogatási forma sporadikusnak mondható.
Ha kérdés meg nem válaszolását a személyes támogatás hiányának tekintjük, akkor már a válaszadók 53%-a esetén jelenthetjük ki, hogy nem kapott személyes segítséget a menekült gyermekekkel kapcsolatban. A személyes segítséget kapók leginkább anyagi elismerésről (15%), illetve erkölcsi elismerésről (10%) számoltak be. Az olyan konkrét és praktikus támogatások említésének aránya, amelyek közvetlenül hasznosíthatók, mint a segédanyagok, a tolmács, a szakmai felkészítés, illetve a támogató munkatárs egyenként nem haladták meg a 6%-ot.
A menekült gyermekek oktatása a szakemberek számára kihívásként jelenik meg, amely sok válaszadó szerint már jelentősnek tekinthető. A legtöbb válaszadó a menekült diákok esetén semmilyen differenciálást, támogatást nem alkalmaz – talán nem függetlenül attól, hogy az intézmények, illetve szakemberek jelentős része semmilyen támogatást sem kap ezért a tevékenységért. A második leggyakoribb megközelítés már eltérést mutat a beszélt nyelv függvényében: míg magyar nyelvű menekült gyermekek esetén a második helyen az osztályteremben alkalmazott differenciálás állt, addig a magyarul nem beszélő menekült gyermekek esetén a közös órák mellet az elkülönült fejlesztés került a második helyre (a harmadik helyen ugyanezek az eszközök szerepeltek, de éppen az ellentétes csoportban). Úgy tűnik, hogy elsősorban az óvodákra jellemző (nyelvtől függetlenül) az, hogy nem egészítik ki az alkalmazott módszereket, egyszerűen beültetik a foglalkozásokra a menekült gyermekeket. Az általános iskolák esetén a legjellemzőbb magyarul beszélő diákoknál a differenciált feladat adás jelenik meg (38%), míg a magyarul nem beszélő diákok esetén az elkülönült fejlesztés a leginkább jellemző. Eltérés tapasztalható a beszélt nyelv szerint a középfokú intézmények esetén is: a magyarul beszélő diákokat leginkább differenciálás nélkül vonják be az oktatásba vagy képzésbe, míg a magyarul nem beszélő diákok esetén differenciált feladatokat kapnak. Összességében a megkérdezett szakemberek képe meglehetősen negatív azzal kapcsolatban, hogy vajon minden meg tudnak-e adni a menekült gyermekek számára, ami kielégíti oktatási nevelési igényeiket. A többi szülő, illetve a gyermekek jelentős részben (66%) pozitívan fogadták a menekült gyermekeket. A menekült gyermekek oktatási szempontú integrációja már sokkal kedvezőtlenebb képet mutat. Pozitívabb volt ugyanakkor a válaszadók véleménye szülőkkel kialakított kapcsolatról.